Az USA-ban a sügerező horgászok régóta alkalmazott technikái a Drop Shot, a Carolina és Texas (rig) módszer. Nálunk süllőre, kősüllőre, sügérre, csukára, és az egyre többfelé telepített (amerikai) fekete sügérre használhatjuk, de ne lepődjünk meg más ragadozó hal fogásán se. Európában és hazánkban már 20 éve biztosan jelen van...
Az USA-ban a sügerező horgászok régóta alkalmazott technikái a Drop Shot, a Carolina és Texas (rig) módszer. Nálunk süllőre, kősüllőre, sügérre, csukára, és az egyre többfelé telepített (amerikai) fekete sügérre használhatjuk, de ne lepődjünk meg más ragadozó hal fogásán se. Európában és hazánkban már 20 éve biztosan jelen van, (én 22éve vettem az első Carolina horog- Worm gumiféreg szettemet) de ennek ellenére nagyon kevesen alkalmazzák ezeket a technikákat. Az igazi különbség a nálunk szinte minden horgász által alkalmazott Twiszteres (Jig horgos) szerelékhez képest, hogy a horog és a rajta lévő műcsali független a dobósúlyt képező ólomtól. Ez a kis változtatás jelentheti a fogás és nem fogás között különbséget. Mivel a halak nem érezhetik az ólom tömegét, ellenállását, sokkal eredményesebbek lehetünk ezekkel a módszerekkel gyanakvó, finnyásan kapó ragadozó halaknál.
A három módszer alapvetően ugyanazzal a bottal, zsinórral, orsóval űzhető. Nálunk Dropshot feirattal találjuk meg a technikához leginkább illeszkedő botokat, jellemzőjük a kemény gerinc és a gyors spicc akció és a viszonylag kis dobósúly. Szükségből egyéb kis (5-30grammos) dobósúlyú pergető bottal is megoldhatjuk, nem muszály egyből specifikus botot vásárolnunk. A bot hossza dobástávtól és egyéntől függően 180-270 centi közötti lehet. Az orsó egy 30-as méretű jobb pergető orsó, nincsenek különleges kívánalmak vele szemben. Ha a botunk revolver nyeles, természetesen multiplikátoros orsót kell használnunk.
Zsinórunk legyen vékony fonott, a 10-es, maximum 15-ös átmérő a jó méret. A fonott zsinór használata a nyúlásmentes, közvetlen kapcsolat miatt kell, ezzel érzékelhetjük a csali minden mozdulatát. A horog előkénk (ha van) lehet ugyanez a fonott, de inkább 5-6 kiló szakítószilárdságú Fluorocarbon. Ennek a zsinórnak több előnye is van, a vízben szinte láthatatlan és a vastagabb méreteknél kellően merevek is.
A horognál lesz az első igazi különbség a nálunk használtakhoz képest. Ezek Carolina, Worm, Dropshot, Boxer, Texas, Offset néven keresendők. Mivel ezen horogfajták segítségével tudjuk megfelelő módon vezetni a csalit, mindenképpen őket használjuk. Méretük csalitól és a tűzés tipusától függően 1/0-tól 5/0 ig terjed. A horgot mindig közvetlenül kötjük a zsinórra, nem használunk pergető vagy forgókapcsot.
A következő elem az ólom, ma már egyre inkább rézből, wolframból és más nem ólomtartalmú fémekből gyártják, de egyszerűség kedvérél továbbra is ólomnak nevezem. A horoghoz viszonyított elhelyezkedése adja a módszerek közötti különbséget. Az ólom tömege módszertől függetlenül 5-7-10-15 grammos. Mivel álló és lassú folyóvizeken használjuk ezeket a technikákat bőven elégnek bizonyulnak ekkora súlyok is. Leginkább a dobótáv változtatása miatt kell variálni. Dropshot módszernél végsúlyként alkalmazott gömb és rúd ólmokat használhatunk. A másik két módszernél azonos, fúrt -csúszó ólmokat használunk, ezek lehetnek gömb, szivar és félbevágott szivar alakúak.
Ha a nehezék a főzsinór végén helyezkedik el, és a horog akár külön előkén, akár közvetlenűl előke nélkül felette, változó magasságban helyezkedik el, akkor beszélünk Dropshot módszerről.
A Texas és a Carolina módszer elsőre nagyon hasonló, a Texas rig-nél a súly közvetlenül a horogig tud csúszni, de egy vagy két gyöngyön ütközik meg.
Míg a Carolina módszernél, az ólmot egy forgó és a gyöngy ütközteti meg, a forgó után minimum 10, maximum 50 centis horogelőke követi.
Drop-Shot egy botvégről emelgetős-mártogatós technika vagy kisebb -nagyobb bedobás utáni, hasonló módon végzett apró bevontatással tarkított elmelgetések sorozata. A Texas és Carolina módszereknél, a nálunk már meghonosodott Twiszterezéshez hasonlóan, bedobás utáni nagyon lassú cincálásból áll. Mindhárom módszernél bedobás után folyamatosan fentartjuk a kontaktust az ólommal. Fenékre érkezés után a bevontatás inkább apró pöckölésekből, és ezek közötti kisebb szünetekből áll. Készüljünk fel az azonnali bevágásra, ha nem akarjuk mélyről bányászni a halak szájából a horgot.
A horogra akasztott gumicsalik színe igen változatos, általában zavaros- sötét tónusú vizeken, sötét árnyalatú, míg világos átlátszó víznél, világosabb csalikat válasszunk. Persze ez nem szentírás, kísérletezésre mindig van lehetőség, és kell is. Ha a szinek variálásával nem elégedünk meg, szerencsére rengeteg féle alakban találunk gumicsalit. A mindenki által ismert Grub (twiszter), Shad (hal), Worm (kukac), Craw (rák), alapformákat nagy változatosságban gyártják. Némelyik változatot már csak Creature Baits (izé) néven kereshetjük.
A csalik rögzítése sajátságos, példaként Shad csalinál a horgot a szájon bevezetjük, majd a horgot kivezetjük belőlle a kopoltyú környékén a has felől. Végig toljuk a horgon a halat, hogy a horog karikája a hal szájánál legyen. Megjelöljük a horog öblének a véget a csalihal hátán, majd a has felől újra beszúrjuk, úgy hogy azon a ponton vezessük ki amit megjelöltünk. Majd a horog hegyét elrejtjük a kishal hátába szúrásával, ez csak minimális 1mm-es mélységre és hosszban történjen. Ezzel a hátbaszúrással biztosítjuk a horog védetségét, de a legkisebb harapásra már a horoghegy akad, és máris biztonsággal fáraszthatunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
A Balzernak van egy elég komplet programja, érdekes műcsalikkal, horgokkal. Elég jól működő cuccok.