Gumis élmények...
Kovács Oszkár 2011.02.08. 07:58

Az első Worm gumi csalis- Carolina horgos- lövedék ólmos
készletemet 22éve, az akkor még működő Sportbizományiban vettem. Mivel senki
sem akarta megvenni, a mai árak ismeretében is nagyon olcsó volt. De sem én,
sem az eladó nem tudtuk, pontosan hol- mire használhatnám. Lényegének
megfejtésében, egy nagyon elnagyolt ábra segített, ez volt az egyetlen
támpontom. Azóta kisebb- nagyobb eredménnyel, de folyamatosan használom a
független rendszereket.
Az első Worm gumi csalis- Carolina horgos- lövedék ólmos
készletemet 22éve, az akkor még működő Sportbizományiban vettem. Mivel senki
sem akarta megvenni, a mai árak ismeretében is nagyon olcsó volt. De sem én,
sem az eladó nem tudtuk, pontosan hol- mire használhatnám. Lényegének
megfejtésében, egy nagyon elnagyolt ábra segített, ez volt az egyetlen
támpontom. Azóta kisebb- nagyobb eredménnyel, de folyamatosan használom a
független rendszereket.
Főleg lassú, növényekkel benőtt vízfolyásokon, állóvizeken próbálok
halat fogni ezekkel a módszerekkel. Az eredeti megalkotói is ilyen vizekre
szánták, és az eltelt évek fogásai őket igazolják. Hazai viszonyok között, a
süllő, kősüllő, csuka, balin, domolykó, csapósügér és az Amerikából egyre több
vizünkbe telepített feketesügér a célhalai. Természetesen, felszerelésünk
korlátai közé szorítva, bármelyik halfajunk kisebb- nagyobb példánya horogra
kerülhet. Biztosan mindnyájan hallottunk döglött kishalat megkívánó nagyobb
pontyról, giliszta csalira kapó süllőről, egérrel fogott harcsáról, kismadarat
elkapó csukáról, csontis horgot bekebelező balinról. Ezek a példák, nem
általánosak, de a halak sztereotípiáktól mentesen azokat a táplálékokat
fogyasztják amit éppen elérhetnek. Ha kellő ügyességgel táncoltatunk egy gumiból
készült gilisztát, könnyű zsákmánynak fogja tekinteni bármelyik éhes halunk.
Többször a Dropshot módszert is próbáltam, de ehhez a módszerhez hasznos, vagy
kötelező csónakom nincs, inkább a parti horgászathoz jobban passzoló Texas, és
Carolina rig-eket használom.
Szeretnék pár szép emlékemet megosztani veletek. Siker reményében,
időnként próbálgattam halat fogni vele, de három hónapnak kellett eltelnie az
első halfogásáig. Akkoriban többnyire a Soroksári Dunára jártam pecázni. A
halak sztrájkoltak, nagyon meleg volt, az úszós felszerelés horgain még a
trágyagiliszta is érintetlenül maradt. Tőlem 50 méterre valaki villantóval
fogott egy nagy csukát, és én is szerettem volna egy olyan halat fogni. Nálam
más pergető csali nem volt, csak a Carolina szett. Ráadásul, csak a kicsit
lágy, teleszkópos keszegező felszerelésem volt velem, kényszerből ennek a 16-os
Tectan zsinórjára, körülbelül méteres előkére szereltem a horoggal a csali, és
próbáltam minél lassabban bevontatni. Dobás után, talán az ötödik mozdításra kapásom
volt, egy kilós balin személyében. A finom szerelésen óriási ribilliót csapott,
de végül segítséggel megszákoltuk. Fogásán annyira belelkesedtem, utána már nem
tudtam letenni. A gumiféregből persze kiszakadt a horog, de rövidebbre szabva
újra dobtam vele. Egy óra tapogatás után, jött a következő hal, ez egy
minicsuka volt. Azóta rengeteg különböző kisebb- nagyobb halat fogtam, mégis ez
a két hal meghatározó volt számomra.
Volt pár érdekes fogásom, ezekből is leírok párat.
Tisza- tavon történt a 2001-es év augusztusában. Egy régi
barátommal, nyaralni mentünk oda. Vonattal utaztunk, ami csak a kevesebb cucc
miatt fontos. Pergető szerelést nem vittem magammal, fenekező horgainkat a
rablók pedig békén hagyták. Akkor már sok rablóhalat fogtam pergető és független
horgos rendszerekkel is, neki is meséltem róla. Bizonyításképpen dobtam egy
párat, mivel 20 perc után még nem fogtam semmit, otthagyott és ment sörözni.
Mikor visszajött, éppen akkor fárasztottam egy 20centis compót, még a horog a
szájában volt mikor szákoltam. Persze mivel csak compó, és nem a beígért
süllőt- csukát fogtam, rögtön kaptam a pofámra.
A másik érdekes fogás a Velencei tavon történt, 2007-ben,
ugyancsak nyáron. Már délre spicc bottal csontival bőven megfogtam a vacsorához
elegendő kis keszeget, de tovább akartam horgászni. Fürdőzőktől mentes hínáros
területet kerestem, itt rendszeresen lehet kisebb csukákat, sügéreket fogni,
őrájuk pályáztam. Csukázásnál egyébként érdemes drót előkét használni, de a
független horgos módszereket ez tönkretenné. Általában kevlár zsineget szoktam
használni pergetéshez, most is így tettem. Az ólom és a forgó után, 20 centis
kevlár előkére kötött horogra tűztem a Shad- kishal utánzatot. Próbáltam a
hínár mezőhöz nagyon közel dobni, ott a legfogósabb. A rejtett horog miatt nem
akad be, de rendesen nem lehet vezetni őket, a hínáron át. A legizgatóbb az
lehet, ha egy hínár szálról, lecsúszik a gumicsali, és lassan süllyed. A
harmadik dobásra, durva kapás jelentkezett, mivel sügérekre készültem,
váratlanul ért a hal kirohanása. De a fárasztás alatt is rendkívül furcsán
viselkedett a hal. Végül, fék szorítás után a parthoz tudtam húzni, akkor
láttam, egy angolnával fárasztottuk egymást. Az előkét kézbe fogva kiemeltem,
majd egy darab ronggyal fogtam a halat, míg kiszedtem a szája szegletéből a
horgot.
Érdekes fogásokban is lehet részünk, de nem ez a jellemző. Sok
természetes és mesterséges vizünkben sikerrel tudjuk alkalmazni ezeket a
technikákat, mivel a halaink a klasszikus módszerekkel egyre nehezebben
foghatóak, érdemes kipróbálni. Sokszor bebizonyosodott számomra, nappal,
melegben ezekkel a módszerekkel olyan halakat is meg lehet fogni, amik más
módszerekkel szinte elérhetetlenek.
Remélem kedvet csináltam ezekhez a fogós módszerekhez.
Kovács Oszkár, pergetőhorgász
|