Dunai horgásznap
Kovács Oszkár 2011.02.23. 10:48

Szeptember vége van, apáméknál töltök egy hétvégét. Élvezem a
tiszta levegőt, a nyugalmat, de szeretnék horgászni is. Halkan csukom a
Bölcske-i kis ház kapuját, mivel gyalog vagyok, sietősen indulok a Dunához.
Korán van még, a falubeli kutyák sem ébredtek fel, bár lehet, hogy az esti eső
miatt alszanak tovább. Sötétben lépkedek csak a fejlámpám ad kevés fényt,
szerencsére ismerem az utat, és közel van a part is. Még sötétben érkeztem a
vízhez, óvatosan botladozok a csúszós köveken, itt már lekapcsolom a fejlámpámat,
nem akarom elzavarni a rablókat.
Szeptember vége van, apáméknál töltök egy hétvégét. Élvezem a
tiszta levegőt, a nyugalmat, de szeretnék horgászni is. Halkan csukom a
Bölcske-i kis ház kapuját, mivel gyalog vagyok, sietősen indulok a Dunához.
Korán van még, a falubeli kutyák sem ébredtek fel, bár lehet, hogy az esti eső
miatt alszanak tovább. Sötétben lépkedek csak a fejlámpám ad kevés fényt,
szerencsére ismerem az utat, és közel van a part is. Még sötétben érkeztem a
vízhez, óvatosan botladozok a csúszós köveken, itt már lekapcsolom a fejlámpámat,
nem akarom elzavarni a rablókat.
Egész napos cserkelő horgászatra készültem, csak a legszükségesebb
dolgokat viszem magammal. Kicsi hátizsákomban az ebédre pakolt szalonna, hagyma
és kenyér mellett csak egy flaska vizet cipelek, egy felszerelt 3méteres
25-50grammos horgászbotot, és a kicsi pergetőtáskámat. Ennyi cuccal könnyen
tudok haladni még az erdőben is.
A műcsalik közül kiválasztok egy Yo-zuri Hardcore0 vízfelszíni
wobblert, általában ezzel szoktam kezdeni reggelente a horgászatokat. Sajnos rablásra
utaló hangokat nem hallok, ilyenkor a balinok később szoktak kezdeni, de a
süllők még a szél vizekben lehetnek. Az első fél órát megúsztam kapás nélkül,
ezért kb. 300 méterrel tovább sétáltam, itt egy öreg, megrokkant, fákkal
erőssen benőtt kőgáton álltam meg. Szeretem ezeket a haltartókat, bár süllőket
ritkán, inkább balinokat és csukákat lehet itt találni. Már kezdett
világosodni, de maradtam ugyanannál a vízfelszíni -úszó wobblernél, semmi,
ezért átváltok egy egytestű törtnyelvű Salmo Executor-ra, majd lecseréltem egy
középvizen vezethető Salmo Butcher-re, de továbbra sem érdeklődnek a halak.
Wobbleremet lecserélem egy gyárilag horoggal szerelt gumihalra, ezt már
mélyebben, de még mindig csak félvizen, wobblerként vezetgetve, fésülöm át a
környéket. Majd a 10.-ik bevontatás után már leengedem a víz fenékre,
szerencsém van, óvatos nyúlós kapásba vágok be. Pont akkor eresztem vissza a
kicsi kősüllőt, amikor egy három fős társaság elcsörtet mögöttem. A vízbe
gördülő kövek miatt legalább fél órára biztosan megszűnt a halfogás reménye.
Kicsit beszélgetünk, bár marasztalnak, újfent csomagolok és próbálok jobb
helyet keresni magamnak.
Szerencsém van a hely keresésben, a kőrugany langója után egy nagy
homokdombot épített a folyó, a balinok és az én örömömre. Legalább 20 őn
kergette a kishalakat viszonylag közel a parthoz. Újra előkerült a Hardcore0
wobblerem, a Duna közepe felé dobok, majd leúsztatom a rablásokhoz. Látok egy
nagyobb balin rablását a halacskám mellet, átváltom a felkapókart és megrántom
a wobblert, ami a hirtelen rántástól szinte kiugrik a vízből, de vele egyszerre
ugrik a balin is, röptében elkapta a wobblert. A botom nagyot nyekken, de sok
hasonló kapásban edződött már, a fék jól van beállítva, a horog is jól akadt,
ezért kiélvezhettem a fárasztás perceit. Csendben visszaengedem, jön még három
másik, sajnos az elsőnél kisebb balin, persze felfigyel rám a feljebb horgászó
társaság. Csörtetve, futva megérkezett hozzám, ők a távoli halak miatt nehéz,
legalább 20 centis gumihalakat kezdenek dobálni a balinok felé. Hatalmas
csobbanások riogatják a halakat, és a nehéz csalikat nem tudják rendesen
felszín közelben tartani, persze kapásig sem jutnak. Mikor az csobbanásokra
összes hal kereket oldott, csak akkor kérdezik meg mivel -hogyan fogtam eddig az
őnöket. Segítek nekik kiválasztani, az enyémhez hasonló mozgású, vízfelszín
wobblereket, elmagyarázom a technikát, majd lejjebb vonulok a balinok után.
Húszperc bukdácsolás után találtam pár vízbe dőlt fát, felmásztam
a legvastagabbra, és arról kezdek el mártogatni. Persze élő kishallal nem
készültem, marad a műcsali. Eleinte egy vertikális wobblerrel próbálkozok, majd
a beszakítása után átváltottam egy olcsóbb gumihalra. Valószínű rosszul
csinálhatok valamit, mert kapás nélkül telt el, az erre a helyre szánt idő.
Kimegyek a partra, és oldalról a fák koronája közé dobva, twiszterrel-
gumihallal kezdek horgászni. Mivel érdeklődés továbbra sincs, megint pakolok,
és keresem a következő tartást.
Megérkeztem egy hosszan elnyúló száraz, fövenyes partra, mivel a
hasam jelezte, hogy dél már jócskán elmúlt, rakok egy kis tüzet, és
megsütögetem a szalonnámat. Kicsit még lustálkodok, iszok még egy pótkávét,
majd eltüntettem a tűz nyomait, és továbbállok. A következő kőgáton nagy tömeg
keresi a süllők kegyeit, főleg élőcsalival fenekeznek, de az áramos halászok
megelőzhették őket, semmi hal nem maradt nekik.
Lejjebb egy nagy kövekből álló, hullámos kő szóráson állok meg. A
parttal párhuzamosan 8centis Rapala Xrap Minnow- val kezdtem dobálni, harmadik
bevontatásra elkapja egy kölyök harcsa, szerencsére a horog most jól akadt.
Magamhoz húzom és gyorsan megszabadítom a horogtól, örömmel néztem ahogy
csodálkozva elúszik. Megtisztítom a fonott zsinegemet a harcsa nyálkájától,
majd újra dobok. Cserélgettem a műcsalikat, de hiába próbálkozok, a legalább
100 méter hosszú kőszóráson több érdeklődés már nem akad. A kőszórás alatt,
szakadt part, rengeteg bedőlt fa, egy ismerős horgászik rajta, odamegyek hozzá,
kérdés nélkül mutatja a bő méretes csukáját, kicsit beszélgetünk, búcsúzok.
Mivel közeledik a szürkület, megfordulok és visszafele az előző homok nyelvhez
igyekszem.
Időben érkeztem, hogy lássam átalakulni az addig békésen fenekező
horgászokat, gereblyézőkké. Fogás hiányában, nagy a kísértés. Gyorsan tovább
megyek, a városhoz közelebbi fövenyhez. Itt üres placcra találok, bár már
erősen szürkül felcsatolok egy 7 centis Chervy Küsz "S" színezetű
wobblert, majd pár dobás után, egy ugyanolyan de "SFC" színre váltok.
Már kezdtem feladni, de az utolsó dobásnak tervezettre kapok egy rávágást,
másfél kilós süllő személyében. Ezt a föveny végénél, majdnem vízig lógó ágú
szomorúfűz alá úsztatva, takarásból szedem ki. Ritka vendég a süllő, engedném
vissza, de mélyre akadt a hátsó horog, és a hal erősen vérzik, ezért gyorsan
fejbe csapom egy kővel. Lehet hogy itt vannak a süllők?
Sajnálom a Chervyt sötétben fák közé dobni, lecserélem egy Spro RH
színű Minnow-ra, úsztatom a fák alá, újabb rávágás, ennek a wobblernek kicsik
és gyengék a horgai, az előzőnél nagyobb halat nem bírja, kihajlik. Újabb
csere, most egy sokkal jobb horgú Salmo Minnow-t úsztatok. Heves rávágás,
hajlik a bot, szakad a fluorokarbon előke.
Holnap utazom, elég volt, fáradt és boldog vagyok. Felkapcsolom a
fejlámpát, megpucolom a halat, apámék süllőt vacsoráznak ma. Remélem sokáig
lesznek még rabló halak a Dunában.
Kovács Oszkár, pergetőhorgász
|
Nagyon köszönöm a dícséreteket. Mint az írásomból is láthatjátok, nem támogat egyetlen nagy horgászcég sem, saját ízlésem alapján válogatom a műcsalikat, felszereléseket, amiket ugyancsak magam veszek. Ezért mindentől függetlenül ítélem meg őket, nem kell követnem PR szempontokat. Viszont a függetlenségből sajnos az is következik, hogy kevés időm jut az írásra és a pecára is. Remélem az idei év jobb lesz mint a tavalyi, és friss élményekről is tudok majd írni.
üdv kovács oszkár