A versenynek helyszínt adó tó, jelen esetben, a megszokottaktól eltérően, nem az országosan is már ismert SII – Ragadozóhalas víz volt, hanem maga a Nagybivalyos horgásztó. Ez egy nagyobb kiterjedésű, szinte teljesen nyílt vízfelület, nádasok egyáltalán nem borítják, egy két régről megmaradt stég található csak a vízen, illetve azok maradványai. Az egyedüli nádast, a tó északi, észak-nyugati felén húzódó,  teljesen egybefüggő nádszegély alkotta. A mederviszonyok viszont elég változatosak, a 60 cm-es, iszapos tórésztől egészen a 4-5 méter mély, „kopogós” aljzatú vízig minden megtalálható benne, bokorsorral, itt-ott sziklákkal, kövezéssel, tuskóssal tarkítva. Hínáros rész nem jellemző, ezzel is feltételezve, hogy valószínűleg amurok is lakják a tavat. Bár minket elsősorban a csukák, süllők és balinok jelenléte izgatott inkább. Ami sokakban nem keltett túlzott bizodalmat a vízzel kapcsolatosan, az a zavarosság és a szinte 0 centiméter átláthatóság, ami azért valljuk meg, egy „pergetővíz” igazi ismérve. Ennek ellenére, azért mindenki bízott a maga tudásában, és borítékolható volt, hogy biztosan születik hal a versenyen, a tógazda elmondása szerint viszont nem akármilyenekben is lehet reménykedni. Milyen igaza volt…

A megnyitóra profi keretek között került sor, János is üdvözölte a versenyzőket, és maga a tógazda is Gombás Attila, aki egy kis pluszként, jó tanácsokkal és hasznos tudnivalókkal is ellátta a versenyzőket a tóval kapcsolatosan. A sorsolás is gördülékenyen ment, ahogy a porcelánpoharakba töltött Bolyhos pálinka is gördülékenyen csúszott a sorsoláson húzó versenyzőknek, ugyanis a poharak alja rejtette az indulási sorszámot. A megnyitó ceremónia végeztével aztán mindenki csónakba pattant és kezdődhetett is az 5 órás verseny.

Hála istennek az időjárásra nem panaszkodhattunk, az aznapra ígért eső tiszteletben tartotta a baráti találkozót, csak késő délután tette tiszteletét a környéken. Szép, napos, igazi kora nyári időjárás fogadott bennünket a tavon, alapot szolgáltatva egy jó pecázásra.

Sokan már a verseny lefújása előtt elhagyták a vizet, sajnos sok hal nem is született a versenyen. Nem is azért kötöttek ki többen, mert idegesek vagy mérgesek voltak, hanem inkább a „jól van, elég volt, jöhet az ebéd” csillogott sokak szemében. Mi azért kibírtuk az utolsó háromnegyed órát a csónakban (de minek?), bár messzire nem voltunk a kikötőtől. Ennek nyomós oka volt egyébként, hogy 1 órával a verseny vége előtt sikeresen elhagytuk az elektromos motorunk csigáját, így maradt a kézi meghajtás, 1,5 evezővel (az egyik törött volt), így hosszabb utakra már nem adtuk a fejünket. A verseny végeztével aztán kievickéltünk a partra és kipakoltuk a csónakunkat.

Házigazdák egy finom kecskepörkölttel várták a vízről érkező versenyzőket, hogy senki ne üres nyomorral várja az eredmény hirdetést.

Az eredmény hirdetés során beigazolódott amire sokan számítottak. Kevés hal született, viszont az egyedsúly meglepő volt. 23 csapatból 5 csapat fogott halat, minden csapat egyet, tehát 5 hal született a versenyen, egytől-egyig csuka. Üres kézzel azonban senki sem távozott, a Kalapeca.eu jóvoltából minden egyes versenyző ajándékban részesült műcsalik és egyebek formájában. Ezen felül díjazták még a dobogósokat, a legnagyobb hal fogóját és a legtöbb hal fogóját is szerették volna, de ötös holtversenyről lévén szó, ezt a díjat a versenyen megjelent legfiatalabb csapat kapta meg. Az ajándékcsomagokban aztán minden megtalálható volt, műcsalikon és zsinórokon keresztül, ruha és a Bolyhos Pálinka jóvoltából egy kis pálinka valamint borok.

Visszatérve az egyedsúlyra, a verseny legnagyobb hala egy 11,70 kg-os csuka volt a maga 100 cm-ével, kifogója pedig Ferenczi Janos. Janit kérdeztem a fogás körülményeiről is:

"Megálltunk egy jónak mondható helyen bár nekem annyira nem tetszett. Éppen panaszkodtam Attillának, hogy álljunk már arrébb, mert nem tetszik nekem ez a hely mikor óriásit durrantott a műcsalira. Éreztem, hogy ez bizony jó hal lesz!"

Mi egyébként pont arra tébláboltunk a vízen, így "premierplánban" nézhettük végig a nem mindennapi fárasztást.

Sok mindent elárul még erről a vízterületről, hogy a verseny "legkisebb" hala 63 cm-es volt, fogója pedig maga a verseny szervezője volt, Kalacsi János!

A "legkisebb" hal!

Összességében egy rendkívül jó napot tölthettünk el, egy jó vízen, jó horgászok társaságában. Bátran tudom ajánlani ezt a vizet pergetőhorgászoknak is, itt bárki megfoghatja élete csukáját, noha nem könnyen, viszont az esély elég nagy rá!

A verseny végeredménye:

I. hely - Ferencz János és Weidel Attila 110 pont ( 1 db csuka, 100 cm, 11,70 kg!)

II. hely - Farkas Éva és Turi János 106 pont ( 1 db csuka, 96 cm)

III. hely - Börcsök Tamás és Preszter Soma 84 pont ( 1 db csuka, 74 cm)

Fish Head Team

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.08.09. 09:41 Pintér Péter Mi is ott voltunk, sajnos betliztünk.... Üdv.:Péter

2011.05.11. 21:32 kalapeca Köszönöm hogy indultatok! Az eredményetekhez is külön gratulálok!!