Domolykózás a Gaja patakon
Preszter Soma 2011.05.26. 10:00
Már régóta érett bennem a gondolat, hogy el kellene
ütni néhány szabad órát a közelünkben fekvő kis patakon domolykózás ürügyén. A
városból többen is járnak ki, könnyűpergetni a patakra és számolnak be
fogásokról, de valahogy sehogy sem sikerült magamat rávenni a dologra. Nem
beszélve róla, hogy patakos-pecás tudásom elhanyagoltnak tekinthető és a
borítékolható terített betlit senki sem szereti. Azután a napokban a legnagyobb
hazai horgászportál, fehérvári fórumában egy helyi horgász-szakíró, Pintér
Péter több képet is megosztott legutóbbi pataki cserkelős horgászatáról. Szépséges
kis domolykók, vadregényes, igazi természetbeli helyek. Ez adta meg a hiányzó
kezdő lökést, hogy rávegyem magam egy kis domizásra.
Már délelőtt kész volt a stratégia a fejemben. Fogok egy
marék wobblert, egy botot aztán irány a víz. Kiváltottam a napijegyet, amely
„kemény” 800 Ft-ba kerül erre a vízre, gondoltam is magamban, még ha nem is
fogok semmit, ami könnyen benne van a pakliban, akkor is bagó pénz ez, egy
természetben eltöltött kellemes délutánért. Nem is értem a sok helyi, jegy
nélkül horgászó egyént, mi olyan fájdalmas ebben a 800 Ft-ban. (Hozzáteszem az
éves jegy is mindössze 8000 Ft. a teljes Gaja patakra, kivétel néhány száz
méternyi magánterület és tájvédelmi körzet.)
Igazi vadregényes terep
Összeraktam a szükséges motyót, egy botot, egy monofillel
töltött orsót, pár marék wobblert, az engedélyt meg egy üveg ásványvizet. Egy
hátitáskában elfért minden, egy ilyen pecára nincs szüksége az embernek több
felszerelésre. A vízállás elvileg nem volt túl kedvező, a három héttel ezelőtti
81 cm-ből, aznapra 31 cm maradt, köszönhetően a fehérvárcsurgói zsilipzárásnak.
Azonban volt egy sejtésem, hogy az összehúzódó víznek köszönhetően előkerültek
a mederből a surrantók, az összeszűkülésekben meggyorsult a víz és így
láthatóvá váltak azok a potenciális haltartó helyek, ahol a domolykó szívesen
tartózkodhat, gondolok itt a surrantó feletti és alatti vizekre, az
összeszűkülések előtti mélyebb vízre, a külső íveken mosott mederre, valamint a
visszaforgóknál lévő mélyebb kutyrokra. A horgászat során is ezeket a helyeket
terveztem meghorgászni.
Aznapi társam, akit az ún. "rapalacsomóval" rögzítettem
A vízre érve az a látvány fogadott amire számítottam. A Gaja
hegyi patak jelleget öltött, bár kicsit zavarosabb volt a víz. Az erős szélnek
köszönhetően bogarak sem nagyon tolongtak a víz felett, szedegetésre nem nagyon
apelláltam. Hozzáteszem becsobbanóra és úsztatásra nem is volt kapásom.
Az alacsony víznek köszönhetően előkerültek a sóderpadok és egyebek is
Első „támadásomat” egy surrantó alatti vízen vittem végbe.
Egyszerű rapalacsomóval felkötöttem egy 4 cm-es kis Salmo Hornet-et és uccu
neki. Itt nem sok babér termett számomra, bármennyire is potenciális helynek
tűnt. De nem keseredtem el, mint mondottam, amúgy is az esélytelenek
nyugalmával indultam el. Tovább álltam hát. Lefelé kutyagolva két sűrű fűzfa
között elnézve két domit véltem felfedezni a víztetőn. Bottal a kezemben,
zsákkal a hátamon „berambóztam” a két fa dzsungelébe. Tudtam, hogy érkezésemre
kereket oldanak, de reménykedtem, hogy nem mennek túl messzire. Szorult
helyzetben guggoltam a fa alatt, bedobásról nem is nagyon beszélhetünk.
Beejtettem magam elé wobblerem és hagytam a sodrással ringatózni pár métert
majd onnan táncoltattam vissza. Talán a negyedik betekerésre belenyúlt valaki.
Heves kapással jelentkezett, de én sem válaszoltam gyengéden. Pár másodperc
után már a kezemben pihegett egy szépséges kis jászkeszeg. Gondoltam magamban,
nem miattad jöttem, de nagyon örülök neked is. Kimásztam vele a fa alól,
megszabadítottam a műcsalitól és pár fénykép után szabadon engedtem. Az örömöm
leírhatatlan volt.
Az első vendégem, egy jászkeszeg
Ráncba szedtem magam, visszamásztam a fa alá és már úszott
is a wobbler lefelé. Jó tíz métert úsztattam, majd felvéve a kontaktust,
elkezdtem vezetni a csalit. Nem jött pár métert a csalim és karikába görbült
kezemben a botom. Hallottam és olvastam is, hogy a domi hevesen ellenkezik a
horgon, de ezt még én sem gondoltam. Mikor aztán megláttam magam előtt nem
hittem a szememnek. Valóban domi volt a tettes, aki ledurrantotta a csalimat,
viszont nem akár mekkora. Őt is nyakon csíptem és kicsit ritkásabb terepre
sétáltam vele. Akkor láttam igazából, hogy milyen szép. Lányos zavaromban nem
mértem meg se súlyra se hosszra, viszont a 30 cm-t bőven meghaladta.
Természetesen egy fotósorozat ellenében ő is szabadon távozhatott.
Az aznapi peca és életem első domolykója is egyben
Távoztam én is és új hely után néztem. Egy vízbe lógó,
terebélyes fűzfa alatti árnyékos vízrészt szemeltem ki. Sejtésem beigazolódott,
innen kettő darab domolykót is sikerült kibányásznom. Ha egy üzlet egyszer
beindul… :)
A fűzfa alól jöttek
Az elkövetkező órák eseménytelenül teltek, és főleg
sétálgatással a szó szerint nyakig érő gazban. Dobtam is pár fohászt, hogy
kullancs azért ne kerüljön a mai fogási listába. Hála Istennek azt megúsztam
aznap. Kopp-kopp-kop
Ígéretes helyek
A nap hátra lévő részében még kettő darab domolykót sikerült
ideiglenesen zsákmányolni, külön örömöt jelentett, hogy mind a kettő olyan
helyről került ki, ahol szinte számítottam a kapásra. Jelentkeztek is annak
rendje és módja szerint, bizonyítva, hogy az elképzelés jó volt. Sokszor úgy
vagyok a pergető horgászattal, hogy teljes elégedettséget jelent számomra, ha
egy adott helyen megtalálom a halat, kapásra tudom késztetni. Függetlenül
attól, hogy partot is ér vagy sem.
A nap utolsó halai
A nap végére a koronát egy nem mindennapi előadás tette fel.
Egy gyors és tisztavizű szakaszon, ahol hemzsegtek a babahalak, egy
domolykócsapat előadást a csoportos vadászatból. Élmény volt nézni, ahogy
szervezetten, kiszorítják a kishalakat a partszélbe és ott aztán megszedik
belőlük a vámot. Persze megpróbáltam belőlük fogni, de pár próbálkozás után
egyértelmű jelét adták, hogy nem igazán érdekli őket a műcsali. Ahogy
észrevettem inkább, elfordultak tőle és visszaúsztak a mederbe, mintsem
megtámadták volna. Ez persze mit sem rontott az aznapi összképen. Életem első
domolykózásán és talán harmadik Gaja patakon való horgászatán sikerült öt
domolykót és egy jászkeszeget is fognom.
Gaja patak, köszi szépen!
Preszter Soma, Fish Head Team
|
Meglepetten olvastam a nevem a cikk elején....
Gratulálok nagyon szépen fogtál!
Gyönyörű domik élnek a Gajában, de sajnos fogynak. Ugyanis nem mindenki olyan kegyes hozzájuk, mint mi. Sajnálnám, ha végleg elfogynának! A jászok tavaly óta színesítik a képet, amit egyáltalán nem bánok. Sikerült már abból is 30cm feletitt fognom. Majdnem olyan szép hal, mint a domi.Van egy másik kiemelkedően jó domis víz aminek még a nevét sem merem leírni, ugyanis eddig majdnem érintetlen vízről van szó.
Üdv.:Péter